Rólam

Ki vagyok én?

Németh Anna vagyok, 2004-ben születtem. Két otthonom van: Ausztria és Magyarország és mindkettő fontos része annak, aki ma vagyok.

Ha pár szóval kellene jellemeznem magam, ezek lennének: pozitív és erős. Tudatosan próbálok nem panaszkodni, mert hiszem, hogy mindig van miért hálásnak lenni.

Sokan elsőre félreértenek. Kívülről gyakran zárkózottnak vagy visszahúzódónak tűnök, pedig valójában sokkal nyitottabb vagyok. Nem vagyok annyira félénk, mint ahogyan első találkozáskor látszik – inkább megfigyelő és hallgató típus vagyok. Ez még egy olyan terület az életemben, ahol folyamatosan fejlődöm, mert ma már nem érzem magam annyira introvertáltnak, mint ahogyan sokáig mutattam magam.

Gyerekként és fiatal tinédzserként sok negatív élmény ért, ezek erősen formálták a személyiségemet. Talán ezért is van az, hogy számomra a család mindenek felett áll. Az első helyen mindig a szüleim és a családom vannak – ők jelentik a biztos pontot, ahonnan újra és újra erőt tudok meríteni.

A történetem

A blogírás ötlete nem bennem született meg először, hanem anyukám fejében. Ő volt az, aki egy nap azt mondta: "Jó lenne, ha írnál arról, hogyan bírkózol meg a hétköznapokban ezzel a ritka betegséggel. Orvosilag sok információ van a neten, de arról keveset lehet olvasni, hogyan alakulnak a mindenapok, lehet, hogy ez másoknak is érdekes."

Amikor ezt felvetette, bennem azonnal a sorstársaim jelentek meg. Azok, akik most válaszokat, kapaszkodót keresnek vagy csak azt az érzést, hogy nincsenek egyedül. Akkor éreztem először igazán, hogy szeretnék segíteni nekik.

Ez a blog azonban nemcsak másoknak szól. Nekem is sokat ad. Egyfajta napló, ahol kiírhatom magamból mindazt, ami bennem van, és egyben egy emlék is – egy lenyomata annak az útnak, amin most végigmegyek.

Amióta megszületett a blog gondolata, furcsa módon nincs bennem negatív érzés. Van bennem egy kis bizonytalanság, de sokkal inkább erőt érzek.

Olyan, mintha már túl lennék a legnehezebb részén és most előre néznék.

Mivel jól beszélek németül és angolul, sok külföldi cikket és tapasztalatot el tudtam olvasni. Nem éreztem információhiányt – mégis hiányzott egy magyar nyelvű tér, ahol érthetően, őszintén és emberien lehet erről beszélni - és esetleg Veletek beszélgetni. Ez a blog ezt a hiányt szeretné betölteni.

Mit jelent a Live With Light?

A Live With Light számomra egy nagyon egyszerű, mégis mély jelentést hordoz: hiszek abban, hogy az alagút végén mindig ott van a fény – és vele együtt a boldogság lehetősége is.

Ezzel a bloggal egyszerre szeretnék erőt és kapaszkodót adni. Nemcsak azoknak, akik betegséggel élnek, hanem a hozzátartozóknak is – azoknak, akik félnek, aggódnak, és sokszor nem tudják, hogyan segítsenek, vagy hogyan maradjanak erősek.

Az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, hihetetlenül sokat tud adni. Ez a blog erről szól: kapcsolódásról, megértésről és reményről.

Miről olvashatsz itt?

A blogon – és a hozzá tartozó platformokon, mint a Facebook és az Instagram – többek között ezekkel a témákkal találkozhatsz:

a betegségem története és megélése
a mindennapjaim, őszintén, szépítés nélkül
hogyan lehet továbblépni és együttélni a nehézségekkel
mi segít a hétköznapokban, lelkileg és a gyakorlatban
hasznos tudás, tapasztalatok és ajánlott linkek.

Szeretném nemcsak a történetemet megosztani, hanem átadni azt a tudást is, amit én magam is hosszú keresés során találtam meg.

A betegségemről – őszintén

Nyíltan és őszintén fogok mesélni a betegségemről, az NF2-ről. Nem fogok minden részletet megosztani – vannak dolgok, amelyek maradnak az enyémek –, de amit leírok, az mindig igaz lesz, emberi és átgondolt.

Egy dolgot már most biztosan tudok: nem vagyok egyedül.

A szüleim és a testvéreim mellettem állnak jóban és rosszban. Nemcsak elfogadják a helyzetet, hanem velem együtt akarnak fejlődni, tanulni és alkalmazkodni ehhez az új élethez.

Talán a legnehezebb pillanat az volt, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy „egyszerű megfázás”. Több tumor él bennem

és ezzel együtt kell élnem. Nem gyógyulok meg egyik napról a másikra – és ezt elfogadni időbe telt.

Mégis, ha van valami, amire igazán büszke vagyok, az saját magam. Arra, hogy ki tudtam mászni a gödörből, és hogy a félelmek ellenére is erős és pozitív tudtam maradni.

Ha most kaptál egy hirtelen, fájdalmas hírt, ezt mondanám neked: éld meg az érzéseket. Sírj, dühöngj, üvölts akár napokig – ez rendben van. Egyetlen dolgot ne tegyél: ne bántsd azt, aki melletted akar állni.

Utána viszont fordulj befelé. Lehet, hogy egy régi célodat el kell engedned – de ez azt is jelenti, hogy egy újat lehet találni. Álmodj új célokat és ne félj őket megvalósítani.
De közben ne felejtsd el: az egészséged és a jólléted az első.

Az olvasóhoz

Erre a blogra bárki megérkezhet. Az is, aki fél. Az is, aki teljesen elveszettnek érzi magát. Anyukák, apukák, testvérek, hozzátartozók – mindazok, akik kapaszkodót keresnek.

Azt remélem, hogy ezen az oldalon egy kis fényt tudok adni. Lehet, hogy csak egy napra. Lehet, hogy hetekre, hónapokra – vagy akár évekre.

Ha egy mondatban kellene üzenetet küldenem, ez lenne:
nem vagy egyedül.

Szeretném, ha az olvasó reményt, erőt és pozitív gondolatokat vinne magával. Félhet, lehet bizonytalan – de közben legyen bátor, és bízzon magában.

Számomra a közösség a bizalmat és az összetartozást jelenti. Egy olyan teret, ahol nem kell magyarázkodni, ahol megértés van, és ahol mindig van valaki, aki melletted áll.
Ezt az érzést szeretném átadni: hogy létezik egy hely, ahol nem maradsz egyedül.